Farkas Ilona: ABLAKOM

Farkas Ilona: Ablakom

Ablakomból messze látok,
mintha néznék éber álmot;
tekintgetek gyakran benne,
akár egy nagy tükör lenne!

Az emberek jönnek-mennek,

rájuk írva – mily lelkekkel;
kinek vidám, ragyog arca,
kinek búsong szeme sarka!

Jegenyefa ablak alatt,
szép dalia, sudár magas;
nőne mindig, nőne végig,
csalódik: nem nőhet égig!

Muskátli a párkányomon,

aranyló Nap játszik azon,
innen a toronyra szökken,
ott pompázik tűzvörösben!

Égre nézek kora reggel,
találkám van égiekkel,
hajnalcsillag kacérkodik,
a vén Hold is incselkedik!

Hallok madárhang csivitet,
nekem hozott üzenetet:
tárjam tágra ablakomat,
éljem boldog világomat!

Filo-csibi

2016. október 4.