Farkas Ilona:
Lélek rapszódia
Lélek sebe, ha
felszakad,
a vére csordul fájón;
a kínjától ború dagad,
szavakat szór gyalázón!
a vére csordul fájón;
a kínjától ború dagad,
szavakat szór gyalázón!
Öleli a Nap aranyát,
ropja táncát szüntelen;
ma még szeret – holnap talány,
mézes-méreg – rejtelem!
ropja táncát szüntelen;
ma még szeret – holnap talány,
mézes-méreg – rejtelem!
Zsugorodik – bútól
borzad,
de, ha éri szósugár;
a kétsége olvad,
sorvad,
felragyog egy fénysugár!
felragyog egy fénysugár!
Hangulata, vívódása
szelek szárnyán is repked;
mosolya és komorsága:
gyönyör, gyötrő, önfeledt!!
szelek szárnyán is repked;
mosolya és komorsága:
gyönyör, gyötrő, önfeledt!!
Nehéz teher, amit
hordoz,
mégsem teszi le soha;
mégsem teszi le soha;
boldogságát – ha
csalódott,
simogatva korholja!
Égre-földre
esküdözik:
mazochista sosem
lesz;
agonizál – úgy gyötrődik,
ha megcsalja a kedves!
agonizál – úgy gyötrődik,
ha megcsalja a kedves!
Filo-csibi
2016. november 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése