Fodor Miklós verse

                                                                           

                                  

                                              Álmomban sokszor látlak

        Álmomban sokszor látlak:
        jössz felém!
        s mégis hiába várlak

       Ébren is hangod hallom:
       szólítasz!
       s mégis csak furcsa álom

       Bűvös szemed is rámnéz:
       mosolyogsz!
       aztán szertehull a kép

       Forró csókod ég, tüzel:
       átölelsz!
       miért mentél tőlem el?