Lambrozett Éva verse

                                                                             

              Fátyolhullás

Az a sok ölelés, mit nem öleltünk el...
és azok a csókok, mik ajkon maradtak, -
a szavak, a bókok, mind belénk-apadnak,
ha zsugorin bánunk önnön érzésünkkel.

Bent ringatjuk mélyen, leplezve cipeljük,
szűk lélek-markunkkal kívülre nem adunk; -
és ha másunk nincs is, ez egyetlen javunk,
még akkor sem adunk; telve daccal fejünk,

kitartunk ellenünk. Szívünkben dúl a harc,
hisz Ő mást szeretne. Nagyságot mutatni, -
érzékenységet, mely sosem álszent, talmi...
szellemtűz-lobogást; lengjen vörös, narancs

és türkiz, meg sárga; perzselje át Napunk,
(az a belső Napunk) vastag bőrünk héját, -
cserzett arcunk pírját...s elérhesse célját:
...leplek nélkül vállaljuk azt, akik vagyunk.