Hova tovább?

         Hova  tovább?

Bárcsak tudnám, hogy mikor és merre,
kerülnék körbe, rohannék messze,
keresném földön, ég-mindenségen,
ahol meglelem a hit-reményem.

Szájtépő szónok, ármányos szavak
a titkosítást hosszan altatnak.
Bársonyon ülők hímzése matyó,
akár a puli, magyarnak való!

Ostobaházi prédikátorok,
megélhetési imperátorok,
egymást sem bírják, ők tudják miért,
az üres székek pletykálnak ezért.

Fehér gallérnak sötét a lelke,
etikettet sért a színképlete,
van itt kincstári nagy optimizmus,
dőréknek ez a kiskatekizmus.

Fullajtároknak mostanság nehéz,
a semmit hajtják lázzal és hevén,
júdás csókosok a fazék körül,
őgyengnek, míg az fenékig ürül.

Bal felé csetlek, jobb felé botlok,
zöld levelektől éhesen morgok,
a csigaházban szorong  az élet,
zárat feszít a lázadó lélek.

           Filo-csibi