2016. december 15., csütörtök

Farkas Ilona: FÁZOM




                                             Farkas Ilona:  Fázom


Fázik az élet, didereg lelkem,
talán, mert tél van, talán nincs kedvem.
Könnyeim hullnak és jéggé fagynak,
jégcseppként esnek, nagyot koppannak,
el nem mondanák, hogy miért jöttek:
nehogy sajnálják – gúnyolják őket!

Fázósan reszket a test és szellem,
violaszínű a vér is bennem;
A napos élet hímes mezején
jó sorsomat én élni szeretném;
derüljön fényre már a komor ég,
sugara űzze a balsorsom szét!

Szégyenpír önti el az arcomat;
sokan élnék meg a „balsorsomat”;
a könnyeiket inkább elrejtik,
ne lássa senki azt a tengernyit!
Fázós kedvemet restellve bánom,
de szeretetre – én is hőn vágyom!


filo-csibi

2016. december 15.

 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése