Farkas Ilona: Kavicson rózsanap
Ködből fon felleget a
komor ég,
a hajnal zúzmara, az alkony dér,
fagy reszketi rózsa gyűrt levelét,
jég bugyolálja tél leheletét.
a hajnal zúzmara, az alkony dér,
fagy reszketi rózsa gyűrt levelét,
jég bugyolálja tél leheletét.
A koldussá tett táj
bús enyészet,
hópaplanba bújik a természet,
didereg a lélek is, fénytelen,
de él remény – tündér a képzelet!
hópaplanba bújik a természet,
didereg a lélek is, fénytelen,
de él remény – tündér a képzelet!
Jő majd tavasz – a
tél bájos lánya,
szökőkútként gyöngyöz
életvágya,
szellők, mint hegedűk sóhajtanak;
aranylik kavicson a rózsanap!
szellők, mint hegedűk sóhajtanak;
aranylik kavicson a rózsanap!
filo-csibi
2016. 12. 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése