Farkas Ilona: Inkubátor
A születés csodás
ünnep,
csillognak az örömkönnyek;
egy új élet jön a
Földre,
hálánk rebeg a nagy
égre.
Újszülöttnek
csillagzata
boldog anyát neki
adta!
Fényes csillag újra
feljön;
máshol gyermek világra
jön;
nem ünnep a születése,
örömtelen érkezése.
Csillag könnye
záporával
együtt sír a
kisbabával!
Szülőanya nagy sietve
úti ruhát ad kisdedre;
örömkönnyek helyett
gyűlöl,
boldogság nem jön belülről.
A világnak itt nincs
vége?
Jobb lenne, ha veszne
végre!
Inkubátor: apró élet,
neve sincsen még
szegénynek;
tudná, hol van,
jobban sírna,
árva szíve megszakadna.
Mi a vétke, hogy így
történt;
nem várhatták az eljöttét!
Kicsi gyermek felnő
egyszer,
fényes csillag
lelkére vesz;
anya helyett ő
szereti,
útját gyakran
egyengeti;
megmutatja, merre
menjen:
szeretet az útja
legyen!
Elkíséri a ládához,
élte első próbájához;
a nagy bűnre
figyelmeztet:
ebben gyermek – Isten
mentsen!
Lélektelen ládikóban
a szeretet
haldoklóban!
Filo-csibi
2016. december 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése