Emlékfoszlányok

Emlék-foszlányok

Hullám habján táncot lejt a vízi sellő,
hajlong a tenger gyümölcseinek tetszőn,
ringatja végtelen fényes pódiumán,
libben a tündérbája csillogó fodrán.

Vágytól reszkető hold bársony csókját lopja,
majd tünemény szépségét  mélybe álmodja.

Ilyen illanó foszlányok az emlékek,
harmatszáluk szakadt és majdnem széttépett,
de a sejtek hűen megőrzik a rezgést,
érzelemvilágunk tükrözi rejtelmét.

Bárhol és bárhogyan tengetjük életünk,
beégett lelkünkbe, csak együtt élhetünk.

Ha csendre inted a leheletnyi hangot,
megriaszthat, hogy a mélycsend milyen hangos.
Engedd, hogy az gyöngyfénnyel felfelé törjön,
vágyálmú kedve áradva hömpölyögjön.

Ha kitáncolja magát,  pihen csendesen,
a mindenség zugában megint szendereg.

                                 Filo-csibi