Kun Magdolna verse

                                                                             

                                                              Örök virágzó

Tavasz lettél bennem, örök virágzó.
Égi kürtön felharsanó szép muzsikaszó,
s lettél mellé csillagoknak aranyszínű lángja,
mely kihullt könnyeim szivárványba zárja.

Lettél bennem új élet, öröm, kacagás,
csendes magányomban társ és jó barát,
s lettél holdtükrén szunnyadó ünnepi varázs,
mely elbűvöl, ha túl szürke a hétköznapiság.

Lettél te a ringató szó, szelíd vallomás,
álmatlan éjszakámon pár ábránd-látomás,
mely úgy ölel körbe, olyan nagyon féltve,
mint két puha tenyered áldott érintése.

Lettél nekem vigasz, hit és akarat,
mely kitartásra buzdít, ha létem veszni hagy,
s lettél a szerelemnek múlhatatlan láza,
mely szélszárnyakon repít az örök-valóságba.