Lambrozett Éva verse

          Az anyákról

Az Anyák dolga mindig az aggódás
a reszkető félelem, a megóvás -
vérükben kétség küzd jóval, nem-jóval
ajkukról sűrűn szakad fel a sóhaj.

Mit számít a kor? A gyerek az Gyerek.
(szívük zaklatott szorongással remeg) -
szabadság sem jár, a megnyugvás ritka
évek sors-rúdján röppen a gond-hinta.

Először azért, hogy miért nem alszik
vajon mért sír folyton, lelke viharzik? -
tán túl sok az, mit közölni szeretne?
jól van, jól, de jobban tenné nevetve.

Később szalad Ő, vízben, porban ott van
kinyílik a tér, s ettől kedvre lobban -
csillogó kamasz-szem színekben dúskál
most futni kell, az Élet szaga húzgál.

Csordultig "illattal" kelleti magát
harcol a kis ember, nyerni kell Csatát -
szippantja az ízt, mit a világ kínál
eközben felnő, míg a Sors csak bírál.

És hogy hol vannak ezalatt az Anyák?
pontosan ott, hol zajlanak a csaták -
ha nem is testben, de lélekben igen
a gyermek ha tudná!...hinne Semmiben.

Az Anyák dolga mindig az aggódás
a reszkető félelem, a megóvás -
az Anyák Így Születnek, boldog kínban;
ne bántsd őket ezért, épp erről írtam.

(2014. július)