Hamvadó mécs
Alig ég, már csak pislákol,
Fel- fellobban, újra lángol,
Kapaszkodik az életbe,
Lehetne még egy szép estje!
Délceg, büszke magassága
Már csak múltnak torzó árnya.
Roskadozik egész teste,
Folyik rajta könnye cseppje.
Inkább füstöl, mintsem lángol,
Járja már a mécs-gyásztáncot,
Fakult fényű a ruhája,
Fekete füst a virága.
Szikrákat szór utoljára:
Gonosz világ a világa,
Az elhunytát sem várják meg,
Elfújják és aztán Ámen.
Hamvadó mécs vigasztaljon,
Élő néha így kell haljon,
Rózsának - ha nem illatoz,
Lélektelen szirmán tapos.
Földön járnak olyanok is,
Kik a gyengét nem szeretik,
A jó tettét elfelejtik,
Rosszat hangos dobra verik.
Filo-csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése