Magány

            Magány

         

Szeretetről ne ábrándozz,

Emberi nem inkább átkoz.

Mitől lennél jó és vonzó,

Sohasem vagy te mosolygó.

Tekinteted sötét verem,

Arcodon a bánat terem,

Homlokodon a sok redő

Csak a rosszat csalja elő.

Nem várod, hogy hívjanak meg,

Nem tisztelsz te etikettet,

Ajtóstól törsz be a házba,

Az illetőt hideg rázza!

Kiszemeled áldozatod,

Kinek lelkét lakmározod,

Nem riasztó az sem neked,

Ha társsal él kiszemelted.

Isten mentsen megszívlelni,

Más bajom is van, tengernyi,

Hiszen  mindig ott ütsz tanyát,

Hol találod bú garmadát,

Hol az öröm ritka vendég,

A lélek is majd elenyész,

Szalmaszál sincs kapaszkodó,

A szeretet fehér holló.

A magánnyal szörnyű élni,

Tudja az is, aki kérdi,

Bárkivel, csak ővele ne,

Talán rosszal is jobb lenne!

 Kergetem és űzöm tőlem,

 Messze legyen gyűlöletem!

 Uram tedd meg, mire vágyom:

 Tartsad távol a magányom!          

                                                        

                         Filo-csibi