Lambrozett Éva verse

                                                                       

                                           Kései küldemény

Arany folyik a szádból, sugarában mosdom,
mindkét kezem és arcom beléje temetem -
beszélj még hozzám holnap is, édes Szerelem,
hogy erőre kapjon bennem porladó csontom.

Pillantok az ég felé, hol szállnak a sasok, s
közöttük repül szívem mennyek kapujáig -
hallom már tisztán, amint koccannak kupáik
az öröm-ünneplőknek, kikre a Nap ragyog.

Ahhoz az asztalhoz biz' kedvem támadt ülni,
abból a serlegből most innom muszáj volna -
bűvölj be Boldogság, tünékeny varázsodba,
e megkésett belépőt... maga Isten küldi.