Lambrozett Éva verse

                                                                           

         Fogyó Hold

Olyan vagyok, mint a fogyó Hold,
- tekintet-tűzben sokkal inkább... -
ha figyelnek, (mi egyre ritkább)...
zsugorodom, miként aszott lomb.

Kerülök feltűnést, "báj-cirkuszt",
olykor beszélni sincs sok kedvem -
s ezt magammal már lerendeztem,
bensőm virul, becsvágyam kihunyt.

Érdekes, hogy mindig változunk...
bár saját szemüvegünk tán fals; -
a kintről nézők szerint szárnyalsz,
míg szerintünk hajlunk és rogyunk.

Nem tudom, merre fordul sorom,
lehet növök, dagadok nagyra... -
vagy fogyok, s az Ég betakar ma,
mint Hajszál-Holdat templomtorony.