Rövid az éjszaka

                                                                  

                                       Rövid az éjszaka

Befészkelt nyár heve, meleg a tornáca,
hosszan sétál a nap álmok rovására,
„hétágra” sütését nem kíséri hála,
elbújik az élő hűvösség árnyába;
aki feledékeny, pokolba kívánja,
eszét-vesztve futna tél-jeges világba.

Kívánságok sora soha nem ér véget,
hol óhajtjuk napot, hol pedig az éjet;
imádjuk tűzrózsát, mi nyárral érkezett,
a teremtőnk így hát nem sokat vétkezett!

Ég a szenvedélytől, az életörömtől
szerelmes ember a szíve gyönyörétől,
vágyakozásában láztól gyúl a lelke,
a lángok oltását takarja éj leple,
mert szerelem tűzét kéjjel kell oltani,
pásztorórák hosszán a hevét holtani;
epedő mámora izzik egyre-másra,
parazsa nem hamvad hajnal-hasadásra,
pirkadat permetez harmatos vízével,
mégsem huny szerelem, ha rövid az éjjel.

                  Filo-csibi