Barnabőrű fák

Barnabőrű fák

Fodros, zöld lombját ősz irigyelte,
rozsdásra festve, földig kergette,
nincs koronája, csupasz a törzse,
a toalettje csak barna bőre,
dértől ezüstös fénybe öltözik,
jeges tél-szelek fagyba kötözik.

Száraz karjait ég felé tárja,
új élet jöttét magasból várja,
lelkébe zárja ifjúi vágyát,
rügyeknek veti ágai ágyát,
epedi lelke a sok madarat,
fészket rakjanak lombjai alatt!

Hév szeretetért reszkető ágak
a varázslatra szomjazva várnak;
zöld, zsenge rügyek, madarak raja
téli álmuknak édesbús dala.

Bámulom őket, rajongok értük,
büszkék és bölcsek, van szenvedélyük.

Fáké is lehetne tavaszi álmom,
hiszen a reményt, szerelmet vágyom!

              Filo-csibi