Kései
szerelem
Fák alatt, lombok közt oson a
szerelem,
megérint – ah, dehogy – ki ő nem
ismerem;
nem hiszem el, pedig érzem a
szívemen.
Kérdezem: lehet ez betegen,
öregen?
Ismerős az érzés; sok évvel
ezelőtt
csillagom állása akkor volt kedvezőbb.
Nem várt és nem remélt szerelem
köszönt rám,
az örökkévaló kedves volt, öröm
várt;
sok volt, amit elvett, vagy
sosem fizetett,
életem alkonyán járt nekem ezen tett.
Hallgatom Vivaldit, a Négy
évszak bódít,
lángoló szerelmem még jobban
mámorít.
Az esti homályban csapong az én
lelkem;
tán a szerelembe csordultig
beestem?
Az állomásnál a szóm nem azok
várták,
érzelmem sikolyát kik értik és
szánják,
mert felette volt az értékem
sokaknál,
köröttem lévők ezt sohasem
díjazták.
A kétszer kettő öt semmiképp nem
lehet,
elszámolásnál a jutalom kér
helyet.
Édes-bús borzongás fut át a
testemen,
remegő kezemen, bicegő léptemen;
milyen a külleme, tudni nem akarom,
örömöm, vígságom Őhozzá aratom.
Hangod vagy alakod, kezed vagy
szép szemed,
ki tudja mi az, mi vonz hozzád
kedvesem?
Reggel és éjszaka, bármikor,
bármerre,
gondolatban járok mögötte,
mellette.
Utoljára virít virág a szívemen,
illatos, szép színű, piros vagy
ciklámen,
simítom, becézem, vigyázok rá
szépen,
sokáig kellene illatozni nékem.
A hidegtől egyszer mégis
elhervadna,
illatát, bársonyát szívemen
otthagyja,
a szerelem száz és sok ezer
csodáját
viszem majd az éter fényes
varázsán át.
Filo - csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése