Fázom
Fázik az élet, didereg lelkem,
talán, mert tél van, talán nincs kedvem.
talán, mert tél van, talán nincs kedvem.
Könnyeim hullnak és jéggé
fagynak,
jégcseppként esnek, nagyot koppannak,
el nem mondanák, hogy miért jöttek,
mert nem sajnálnák, gúnyolnák őket.
jégcseppként esnek, nagyot koppannak,
el nem mondanák, hogy miért jöttek,
mert nem sajnálnák, gúnyolnák őket.
Fázósan reszket a test és
szellem,
violaszínű a vér is bennem.
violaszínű a vér is bennem.
A napos élet hímes mezején
a jó sorsomat élni szeretném,
napfényre derül majd a komor ég,
sugara űzi a balsorsom szét.
a jó sorsomat élni szeretném,
napfényre derül majd a komor ég,
sugara űzi a balsorsom szét.
Szégyenpír önti el az arcomat;
sokan élnék meg a balsorsomat,
a könnyeiket inkább lenyelik,
ne lássa senki azt a tengernyit!
sokan élnék meg a balsorsomat,
a könnyeiket inkább lenyelik,
ne lássa senki azt a tengernyit!
Fázós kedvemet restellve bánom,
de meleg szóra, arra még vágyom!
de meleg szóra, arra még vágyom!
Filo-csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése