Fodor Miklós verse

                                                                           

Ha majd egyszer…

Ha majd egyszer lelked
kitör magányod börtönéből,
ha majd egyszer megérzed
a szabad levegő illatát -
Most kell felállni,
futni a szélben,
múltad magad mögött hagyni,
a bánatot, könnyet
szétszórni a szélben.
Futni a jövő felé,
már látod az oázist,
hűsítő cseppjei Téged várnak.
Tovatűnik minden,
mi súlyként húzta lábad.
A nap beragyogja arcod,
már tudod, miért, kiért mész.
Érzed, hogy odaérsz,
a boldogság vár!