Szökik a szép

                                                                               

      Szökik a szép

Búcsúzik a szép, a rút itt marad,
bennem a fonák hű társra akad.
Sóhajnyi fények, röpke örömök
ívelnek hídként éveim fölött;

oszlopként tartják a sehol-semmit,
nihilt-ölelő rossz perc ezreit.
Mint fuldoklónak görcsös fogása,
szorítom szépet a maradásra.

Vacog lelkemben a fény-pillanat,
a rúttól reszket, árny-élte apad,
elvágyik tőlem öröm-országba,
boldog életek szép otthonába.

Gyér a tündöklés, nőnek keservek,
monoton órák, egyhangú kedvek,
fonák lelkemből kiszökik a szép,
roskatag a híd, létem a nemlét.

           Filo-csibi