Ha a lelkem…

    Ha a lelkem…

Ha a lelkem kőből volna,

Tüske róla lepattogna,

Állná szélvészt, vizek árját,

Elviselné lábak nyomát.

Börtönnek a rabja volna,

Ajtórésen kisurranna,

Rabbilincse zárját nyitná,

A bűnösre lakatolná.

Hogyha szellőcske lehetne,

Csakis jókat legyezgetne,

Rosszakat és gonoszokat

Meghagyná a viharoknak.

Lelkem, ha levegő lenne,

Nem hallgatna minden neszre,

Hegyen-völgyön föl és alá,

Ha bántanák, kikacagná.

Ha a legszebb csillag lenne,

Otthonokat megkeresne,

Kicsi kunyhót és palotát

A fényei beragyognák.

Tengernek a habja volna,

Hullám hátán lovagolna,

Oda, hol a szépség lakik,

Gyönyörködne benne holtig.

Lelkem, ha virág lehetne,

Illat-szerelmet lehelne,

Betöltené annak lelkét,

Kinek epedi szerelmét.

       Filo-csibi