Harc

                 Harc

Millió hallgat egyetlen szóra,

Míg az egy aztán magára néha.

Sziklaként harcol akarat ellen,

Legyőzni bizony gigásznak kellhet.

Homloka ráncos, könyörgést unja,

Sűrű a gyűrés, mintha csak gyúrna.

Lehetne élni egyszerű módon,

Józan ész harcban győzhetne sokszor,

Azt tennéd mindig, ami a legfőbb,

Szeretnéd, kinek szerelme leghőbb.

A kétség ritkán kínozna téged,

Biztosan hinnél a józan észnek.

Csakhogy jó rosszal mindvégig harcol,

Lábam rossz úton sétálgat sokszor,

Megbánom, újra csak arra tartok,

Nem hallom meg a józan ész hangot.

Az ember gyarló, sokadszor téved,

Bukdácsol, hibáz és folyton téveszt.

A fránya ösztön, érzelem oka,

Ők döntik, kié győzelem joga,

És gyakran nyernek ellene érvnek,

Az ember-voltunk köszönhet ennek.

Ám élet sója tévelygés néha,

Akkor is, ha így az ember léha.

              Filo-csibi