Öreg idő
Csillog a dértől fák hulló
levele,
Halmokba kergeti őket a szél,
Elgyengül a napfény, nincsen
ereje,
Napjai kevesek, csökken az év.
Ősz ember feledné évei számát,
De régvolt időkről mégis mesél,
Élete regényes és tarka tárház,
Háborús emléknél törli szemét.
Elfogyó élete, mint lombtalan
ősz,
Csak tavasz pezsgését ne feledje;
Mennyei szerelem, a szép lelki
gyöngy,
Fiatalság hite és reménye.
Fátyolos szemeit homály takarja,
Hallja még levelek zörrenését,
Lelkében békesség a megnyert
csata,
Örvendi a napnak sápadt fényét.
Filo-csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése