Nosztalgia

     

     Nosztalgia

Nem tudom, akkor mit súgtál nekem,

Hársfa illatú volt az üzenet,

Szerelmes szavak lehettek talán,

Mert mámorító volt az illatár.

Hold tányérjából alig látszott más,

Mint sarlóvá hajolt fogyatkozás,

De lehet az is, hogy telihold volt,

Biztos az, hogy boldog voltam, boldog.

Csillagok nem ragyogtak az égen,

Mind lehoztad egytől-egyig nékem,

Tűzszemeivel éj nem láthatta:

Földön is van mennynek birodalma.

Izzó, varázsos világ vett körül,

Kiűzte néma csendet szívemből,

Az esti szél fújt-e, már nem tudom,

Eltűnt minden: idő, tér -  azt tudom.

Ma fenn vannak égen a csillagok,

Felhők mögül csábos Hold kiragyog,

Hársfa virága most is illatoz,

Mért nem hordoz üzenet-illatot?

           Filo-csibi