Életem 16 pillanata a TÖVIS – VIRÁG című gyűjteményemből
TÖVIS – VIRÁG
Kis életem nagy történései
/Családomról érzékenység okán nem szól a fáma/
7. Rész
Családunk híres őse:
Farkas Béla hegedűkészítő mester
16 éves voltam, amikor édesapám elvitt hozzá a hegedű-készítő műhelyébe, hogy bemutassa Béla bácsit, mondván, hogy ő az apai nagybácsim és híres hegedű-készítő.
A Győr, Kossuth Lajos utca 94. sz. alatti műhelyt még ma is látom lelki
szemeimmel: a falon körös-körül félig, vagy teljesen kész gyönyörű hegedűk
sorakoztak. Az ablak előtt egy hatalmas asztal, azon is félkész munkák.
Béla bácsi örömmel fogadott bennünket; az első kérdése az volt, nem vagyok-e éhes, mert akkor rögtön intézkedik. Apám elhárította a kérdést, mondván, hogy a vonatunk nemsokára indul visszafelé, sietnünk kell.
Mély benyomást tett rám Béla bácsi kedvessége, egyszerűsége és a csodálatos hegedűkészítő műhelye.
Évekkel később tudtam meg, hogy messze földön ismerték és elismerték munkáját. Rendkívül büszke vagyok rá és örülök, hogy találkozhattam vele.
A mai jó nevű zenészek körében is ismert és elismert. Az általa készített hegedű megszerzése és birtoklása minden hegedűn játszó zenész álma!
„Győr Életrajzi Lexikon
Farkas Béla - hegedűkészítő mester
Nagyigmánd, 1903. április 10. – Győr, 1967. augusztus 14.
Hétéves, amikor a család Győrbe költözött. Korán
munkába állt, kitanulta a tetőfedést.
A hegedűkészítő-mesterséget is elsajátította, majd Olaszországban és
Németországban képezte magát. Kölcsönből nyitott műhelyt a Kossuth Lajos u.
94. sz. alatti udvarban. Kaposvárra költözött, egy ottani kiállításon
aranykoszorús emlékéremmel jutalmazták munkáját. Az 1920-as évek közepén
visszatért Győrbe.
A berlini világkiállításon harmadik helyezést ért el. A kiállított hegedűre
Sztálin tartott igényt. Hitlernek és Horthy Miklósnak is készített hegedűt.
A brüsszeli világkiállításra egy vonósnégyest készített, e munkájáért második
helyezést kapott. Ezután megrendelést kapott Yehudi Menuhintól és Zathureczky
Ede hegedűművészektől, e hegedűkbe a megrendelők arcképét is belefaragta.
Hangszereinek jellemzője az aprólékos szép famunka, a jellegzetes Farkas-féle
fedlap és hátlap, a finoman kiugró perem kialakítása. Másik sajátossága a
felhasított végű (szárnyas) gerenda, mellyel dúsabb és nagyobb hanghatást,
valamint a húrok közötti kiegyenlítettebb hangzást lehetett elérni. Különleges
volt a hangszerek színe is, amely a nemes sárga színek vöröses árnyalatainak
színskáláján mozgott."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése