2021. július 8., csütörtök

Életem 16 pillanata a TÖVIS - VIRÁG című gyűjteményemből


 

 

Életem 16 pillanata a TÖVIS – VIRÁG című gyűjteményemből‎

TÖVIS – VIRÁG‎

Kis életem nagy történései

‎/Családomról érzékenység okán nem szól a fáma/‎

4. Rész

 Az iskola

Szerettem iskolába járni. Mindegyikbe, az általános iskolába ‎különösen. Alig vártam, hogy felszólítson a tanító, hiszen ‎majdnem mindig „kivágtam a rezet”. Az osztály három legjobb ‎tanulója között voltam rendszeresen. ‎Másik két legjobb osztálytársam gazdag /sőt, az egyik előkelő/ ‎szülők gyereke volt. Anyámat az édesanyjuk utcán, boltban gyakran megszólították, beszélgettek vele. Dicsértek engem, ‎amire anyám rendkívül büszke volt.‎

Az augusztus minden évben izgalommal telt. Számoltam a ‎napokat, siettettem volna a tanév-kezdést.‎
Anyám sorra vette a kezdéshez szükséges holmikat: cipő, ruha, ‎táska, tanszerek.‎
A cipőm rendszerint nem volt jó állapotban. Ilyenkor Anyámnak ‎kész terve volt: „el kell vinni a Tónihoz sarkallni, talpalni, ‎meg egy kis foltot az elejére. De szépen csinálja meg, ne legyen ‎feltűnő a folt!”‎
Vittem. Tóni bácsi, a suszter néma volt, de mindig megérttettem ‎magam.‎
Hmm, hmm - volt az első megnyilvánulása Tóni bácsinak. ‎Szuszogott egy kicsit, majd nehézkesen közölte a szakmai ‎véleményét: rossz!‎
Könyörgően néztem rá: ugye Tóni bácsi, meg tudja csinálni?‎
Igenlően bólintott. Bármilyen rossz cipőt mindig elvállalt. ‎Szerette a munkáját, lelkiismeretes és nagyon rendes ember volt.‎
Mikor jöhetek érte, kérdeztem a lehető legkedvesebben és ‎hangosan.‎
‎„Hetfin” - volt a válasza. Mindig, minden alkalommal ezt mondta. ‎‎/Lehet, hogy a hét napjaiból a hétfőt tudta valahogyan kimondani?/‎
‎„Akkor már kezdődik az iskola, vasárnap jöhetnék?" Kérdeztem.‎
‎Hmm, hmm - bólintott.
Soha nem kért pénzt a javításért. Anyám azonban mindig küldött ‎neki hol ezt, hol azt: sült húst, gyümölcsöt, sonkát, stb. - mikor mi volt odahaza. Működött ‎a bartel.‎

Mire megnyílt az iskola kapuja, Anyám örömmel konstatálta, hogy ‎ismét sikerült mindent beteremteni, amire szükségem lesz az ‎iskolában.‎


A telek különösen jók voltak. Amikor beértem az iskolába, már ‎meleg fogadott. Igaz, hogy erős szén-füst is terjengett a teremben. Ez azonban nem ‎számított, mert jólesően duruzsolt a fémkályha, izzott benne a ‎finom meleget adó szén.

 

Téti Általános Iskola

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése