Életem 16 pillanata a TÖVIS – VIRÁG című
gyűjteményemből
TÖVIS – VIRÁG
Kis életem nagy történései
/Családomról érzékenység okán nem szól a fáma/
4.
Rész
Az iskola
Szerettem iskolába járni. Mindegyikbe, az általános iskolába különösen. Alig vártam, hogy felszólítson a tanító, hiszen majdnem mindig „kivágtam a rezet”. Az osztály három legjobb tanulója között voltam rendszeresen. Másik két legjobb osztálytársam gazdag /sőt, az egyik előkelő/ szülők gyereke volt. Anyámat az édesanyjuk utcán, boltban gyakran megszólították, beszélgettek vele. Dicsértek engem, amire anyám rendkívül büszke volt.
Az
augusztus minden évben izgalommal telt. Számoltam a napokat, siettettem volna
a tanév-kezdést.
Anyám sorra vette a kezdéshez szükséges holmikat: cipő, ruha, táska,
tanszerek.
A cipőm rendszerint nem volt jó állapotban. Ilyenkor Anyámnak kész terve volt:
„el kell vinni a Tónihoz sarkallni, talpalni, meg egy kis foltot az elejére.
De szépen csinálja meg, ne legyen feltűnő a folt!”
Vittem. Tóni bácsi, a suszter néma volt, de mindig megérttettem magam.
Hmm, hmm - volt az első megnyilvánulása Tóni bácsinak. Szuszogott egy kicsit,
majd nehézkesen közölte a szakmai véleményét: rossz!
Könyörgően néztem rá: ugye Tóni bácsi, meg tudja csinálni?
Igenlően bólintott. Bármilyen rossz cipőt mindig elvállalt. Szerette a
munkáját, lelkiismeretes és nagyon rendes ember volt.
Mikor jöhetek érte, kérdeztem a lehető legkedvesebben és hangosan.
„Hetfin” - volt a válasza. Mindig, minden alkalommal ezt mondta. /Lehet,
hogy a hét napjaiból a hétfőt tudta valahogyan kimondani?/
„Akkor már kezdődik az iskola, vasárnap jöhetnék?" Kérdeztem.
Hmm, hmm - bólintott.
Soha nem kért pénzt a javításért. Anyám azonban mindig küldött neki hol ezt,
hol azt: sült húst, gyümölcsöt, sonkát, stb. - mikor mi volt odahaza. Működött
a bartel.
Mire megnyílt az iskola kapuja, Anyám örömmel konstatálta, hogy ismét sikerült mindent beteremteni, amire szükségem lesz az iskolában.
A telek különösen jók voltak. Amikor beértem az iskolába, már meleg fogadott.
Igaz, hogy erős szén-füst is terjengett a teremben. Ez azonban nem számított,
mert jólesően duruzsolt a fémkályha, izzott benne a finom meleget adó szén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése