Életem 16 pillanata a TÖVIS - VIRÁG című gyűjteményemből

 

 

Életem 16 pillanata a TÖVIS – VIRÁG című gyűjteményemből‎ ‎

 

TÖVIS – VIRÁG‎ ‎

 

Kis életem nagy történései

‎/Családomról érzékenység okán nem szól a fáma/‎

‎

5. Rész

Hova tovább ?

Vagyis: az általános iskola 8 osztályát elvégezve, ki hol szeretne ‎tovább tanulni. Ez volt a téma az osztályfőnöki órán, valamikor a ‎‎8. osztály elején. Lázas izgalom, susmutolás futott végig az ‎osztályon. Többünknek nem a lehetőség /a bizonyítvány, vagy ‎anyagi; esetleg mindkettő/ határozta meg az elképzelését, hanem a ‎vágyai.‎
Egyszerre többfélét is soroltunk. Én színésznő, író, orvos, tanár, ‎vagy ügyvéd lettem volna szívesen.‎
Az osztályfőnöknőnk türelmesen helyreigazította merész ‎elképzelésemet – mondván, hogy bármelyik elképzelésemhez ‎felsőfokú végzettség kell.
Ajánlotta, hogy válasszak olyan szakmát, amit érettségivel, vagy ‎szakközéppel is el lehet érni.‎

A falu főutcájában laktunk. Közvetlen mellettünk volt a Posta. A ‎nyári szünetekben egyik kedvenc szórakozásom volt, hogy a Posta ‎nyitott ablakán keresztül bámulhattam a telefonos kisasszonyt, ‎aki a fejére illesztett fülhallgatóból kapta az ‎információkat, majd az előtte lévő tábla  lyukaiba dugta a gumiszalagon függő ‎dugattyúkat. Fenomenális látvány volt. Engem teljesen ‎lenyűgözött. Néha képes voltam órákig bámulni. ‎
‎ Kérdeztem a tanárnőt, milyen végzettség kell ehhez? Híradásipari ‎Technikum – volt a válasz. " Sopronban van ilyen iskola, és ott most ‎hirdetnek is felvételt. Ez négy éves bentlakásos iskola, havonta ‎körülbelül 400 forint költséggel kell számolni. Amennyiben ‎szüleiddel megbeszéled és ők beleegyeznek, vállalják, megjelöljük ‎számodra ezt az iskolát."‎

Végtelenül boldog voltam. Már semmi mást nem akartam, csak a ‎Híradásipari Technikumot Sopronban. Csoda-szépnek tartottam ‎az iskola nevét is. Kimondásától összeugrott a gyomrom. /Egy ‎kicsit még ma is!/‎

Anyám mindenképpen készült az iskolába bemenni, mert ‎felmentést akart kérni részemre 2 hétre az iskolába járás alól. ‎
Így most két ok is volt felkeresni az osztályfőnököt. ‎

Tovább tanulásom a Technikumban rövid úton eldőlt. Anyám ‎kijelentette, hogy a 4 év nagyon hosszú idő, a havi 400 forint pedig ‎nagyon sok pénz. Így erről tovább beszélgetni nem érdemes. ‎Majd csak adódik más – kisebb költséggel járó tanulási lehetőség, ‎ha már mindenképpen tanulni szeretnék. A tanárnő - igyekezett hatni Anyám irántam érzett szeretetére . " ‎Kár lenne, ha a kislánya nem tanulhatna tovább, mert jó képességű, ‎szeret tanulni – mondta. "‎
Anyám örült ezeknek a szavaknak, majd biztosította a tanárnőt, hogy ezzel ő is  tisztában van és tudomásul veszi, aztán rátért a saját mondandójára:‎
‎„Azt szeretném kérni aranyos, hogy a kislányomnak 2 hétig ne ‎kelljen járni az órákra! Tetszik tudni, selyemhernyóink vannak és ‎az Ilike nagyon jól tud mászni a fákra. Ezeknek a kukacoknak pedig naponta két zsák szederfalevél kell, annyit esznek” – érvelt.

A tanárnő vonakodva, de tudomásul vette és elfogadta 2 hétig tartó távol maradásomat.

2 hétig másztam az ‎eperfákat, gyűjtöttem a leveleket. A „kukacok" szépen iperedtek, ‎ én pedig már csak álmodozhattam telefonos kisasszony ‎mivoltomról.

 Az év végi bizonyítványom -- csodálkozásomra – a 8.-ban még így is jeles volt. / a 7. osztályt ‎kitűnővel végeztem. /‎
Azon a nyáron nem volt kedvem bámulni a csodás postai telefonos ‎szerkezetet és az azt varázslatos ügyességgel működtető kisasszonyt.‎

Egy évet kihagytam a tanulásból. Egész évben rossz-kedvű, szomorú voltam.
A következő év változást hozott.