Életem 16 pillanata a TÖVIS – VIRÁG című gyűjteményemből
TÖVIS – VIRÁG
Kis életem nagy történései
/Családomról érzékenység okán nem szól a fáma/
6. Rész
Siker – kudarc -- siker
15 éves voltam: tele ambícióval, energiával, tudás-szomjjal. Nem tudtam mihez kezdjek; szárnyaló vágyaim a földre kényszerültek. Amilyen munka adódott, azt végeztem: epret szedtem naponta 15 forintért, csemete-kertben kapáltam, segítettem Anyámnak ablakot pucolni, kertészkedni, amikor ilyen munkát vállalt. Reggelit, ebédet, uzsonnát vittem Édesapámnak az aratáshoz, masinázáshoz. Ősszel krumpli, cukorrépa, kukorica betakarításában segédkeztem nővéremmel együtt szüleinknek.
1957-et
írtunk: az 1956-os forradalom nyoma az országon, az emberek lelkén még minden
vetületében csordultig ott volt - terhe és áldása bizonytalan jövőt sugallt.
Nem volt könnyű munkahelyet találni.
Nővéremnek sikerült. Dolgozott, mert szükség volt rá. ”Nagy úr a muszáj” –
mondta Anyám, miközben sajnálkozva morzsolt el egy könnycseppet nővérem
korával, fizikai állapotával kapcsolatban.
Egy napon nővérem lelkendezve mesélte, hogy a munkatársnője olvasta a megyei lapban: lehet jelentkezni gyors- és gépíró iskolába a 8 osztályt végzetteknek.
Izgatott öröm lett úrrá rajtam, bár fogalmam
sem volt, hogy a gyorsírás mit takar. Különleges írásmód – magyarázta nővérem.
Mindössze két éves iskola.
Szüleinket erről viszonylag könnyen sikerült meggyőzni nővérem segédletével.
/Ma már tudom azt is, hogy a gyorsírást Ciceró felszabadított rabszolgája: Tiró találta fel, hogy írnokként követni tudja Ciceró beszédeit./
Beiratkoztam.
A gyorsírás érdekessége magával ragadott, de a gépírást lélektelen, gépies tevékenységnek éreztem olyannyira,
hogy októberben már sorozatban hoztam a 2-eseket.
Anyám felháborodott: „Ezért nem fizetünk havi 80 forint tandíjat, nem veszünk
minden másnap egy füzetet, aztán meg a buszt és vonatköltséget sem fizetjük.
Még csak az kell, hogy megbukj! Vagy tanulsz rendesen, vagy kiveszlek az
iskolából!”
Ez
hatott.
Innentől kezdve mint az őrült tanultam.
Karácsonyra már gépírásból az iskola legjobbja, a következő évben pedig az
ország legjobbja lettem: megnyertem az országos gépíró bajnokságot. 54 iskola indult a versenyen.
Gyorsírásból „minősített magas-fokú”, „parlamenti gyorsíró” képesítést szereztem.
Persze
ennek elérése nemcsak az én érdemem, nemcsak magamnak köszönhetem, hanem a
családunknak is.
Szüleimnek, akik az anyagi hozzájáruláson kívül mindent megtettek tanulásom,
sikerem érdekében.
Nővéremnek, aki hírül hozta az általam elérhető tanulási lehetőséget, és
keresetének egy részét taníttatásomra fordította.
Hálás köszönet érte!
Gimnáziumi és főiskolai tanulmányokat munka mellett – esti iskolákban folytattam.
Mennyire igaz és bölcs a mondás: „Ha nem teheted azt, amit szeretsz – szeresd azt, amit tehetsz!”
Bejött!!!
Bizonyítványaim:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése