A pénz beszél
Árul és elárul, nem számít
fegyelem,
Uralma hatalmas erényen, küllemen.
Csacsog, fecseg; titkot képtelen
tartani,
Az Úr szemét hunyja – meg kéne
szólani!
A fűnek és fának újságolja sorsod,
Rád cáfol untalan, hiába titkolod.
Az egész életed lépését követi,
Ha tetszik, ha nem, a szél
szárnyán röpteti.
Dagadó pénztárcád felrepít az
égbe,
Az üres zsebeid ejtenek a földre.
Gazdag, ha emberként sokaknál
kevesebb,
Barátságát apró pénzzel ne
keressed!
Szerény, ha csak kevés, gőgös,
ha olykor sok,
Fájó hiányától a gyomrod is korog.
Gazdát cserél, hűtlen, féltékennyé
leszel,
Kihúzod magad, ha a markodba teszed.
Ne szolgáld, ne csókold királyi
palástját,
Csalárd bálványok az embert is
alázzák!
Lelkünk legszebb éke, ha őszintén
szeret,
Amit pénz-istennel senki meg nem
vehet.
Az opera-bálon legyen ő a portás,
Járják tisztalelkű párok a
palotást!
A korona helyett szolgáljon
örömmel,
Legyen annyi, mint a csillag és
a könnyem!
Filo-csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése