Édesanyám emlékére
Sírok között nyargal a szél,
rohan, ki tudja honnan, s hova.
Ne bántsd a sírokat,
csak simogasd a virágokat.
Édesanyám sírja is ott van,
adj Neki nyugalmat,
lelke lobogása úgyis bennem él.
Elfelejteni, s elengedni
nem lehet.
Útmutatása nélkül nem élhetek.
Ha Rá gondolok,
szavai megnyugtatnak,
nem érzem porhüvely mivoltom.
Könnyezem. Aztán kisüt a Nap.
Látom arcát, mosolyog:
Nem hagylak egyedül, itt vagyok!
Jussak eszedbe, mert veled vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése