Gligorics Teru verse

                                                                    
                                                                    Én sem kérdelek


                                                   Miért van az, hogy amikor legtisztább
                                                   a szívem, akkor tiporod legmélyebben a sárba,
                                                   s hogy arcodon a groteszk mosolyod sem menjen kárba,
                                                   holtad emlegeted, csak hogy féltselek...

                                                   S miért van az, hogy mikor tisztességes
                                                   ember, üde levélként sodorna vissza a nyárba,
                                                   s beteg lelkem rongyként vonszolja be a gyógyszertárba,
                                                   még azt kéred tőlem, hogy meg értselek...

                                                   S végre itt a nap, amikor boldogan
                                                   veszítem el könnyeimet a pipacs-vörös tájban,
                                                   most küldesz értem, mert nélkülem belehalsz a vágyba,
                                                   mi lesz majd veled? Hát én sem kérdelek...