Miért írok?
Nem sóvárgom babért, de írok ma
még
mert férhetetlen fejemben a
mondat -
szorít belül a Szó, nyomja a
gallért
s fájna Tegnap, ha néma volna
Holnap.
Csak annyira méltasson engem
bárki
amennyire nyitom lelkemen a rést
-
és ezen bámész helyet sem
bezárni
inkább kitárni szeretném
balgaként.
Ahol az, kit érdekel dús
mondandóm
leülhet mellém
szellem-küszöbömre -
így egymást átkarolva, fényt
óhajtón
minket tudatunk fennkölten
böködne.
Gondokkal vegyes örömmel
terhelten
vegyülhetünk el eszméink árjába'
-
nekem ez a siker, erre termettem
...a koszorú eshet felőlem
másra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése