Gligorics Teru verse

                                                                      Szürkén 



                                                     Szürke a hajnal, szürke az álom,
                                                     szürke a nap is, ha megtalálom,
                                                     zúzmarás úton csak szürke léptek,
                                                     sehol egy nyoma nincs itt a szépnek.

                                                    Asztalon szürkén pislog egy lámpa,
                                                    árnyakat kerget hűvös szobámba,
                                                    sápadó holdon felgyúlt a foszfor,
                                                    máskor is feljött, de ma biz rosszkor.

                                                   Szürke papíron szürke a kedvem,
                                                   vén falióra csak néha kettyen,
                                                   s aztán egy reggel, egek csodája!
                                                   Millió virág nyílik a fára!