Tudod mi a vágy?
A folyton perzselő, égető,
ki nem hunyó, lángoló,
soha el nem múló lobogás,
mely soha nem válik hamuvá.
Mint a csillag,
mi egészen elemészti magát,
míg a fekete lyuk
magába nem szippantja,
s eltűnik a végtelenbe,
nem marad belőle semmi,
csak az emléke!
hifimiki
2015. 04. 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése