Életünk…
Sírással születünk – könny kísér
a sírig;
eközben örömre vágyakozunk
mindig;
szüntelen keressük, s ha néha
megleljük,
úszunk mámorában, csordultig van
lelkünk!
Jobban tudunk sírni, ahogyan
nevetni,
többször van rá okunk – a titka
csak ennyi;
hisz a vándor úton halvány fény
az öröm,
sok a sötét felhő, bogáncs, meg
az üröm.
Örömkönnyes szemmel, vidáman
nevessünk,
hogyha a boldogság érinti meg
lelkünk,
nehogy tékozoljuk -- ízét ne
feledjük:
az élet gyönyörét cseppjeiben
leljük!
Filo-csibi
2015. november 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése