Elfújta a szél…
Elfújta a szellő távol a faágtól
a két falevelet -- messzire egymástól.
Ölelgették egymást egykor a
falombon;
zizegve suttogtak szerelmes
hajnalon,
napsugár fényében irultak-pirultak,
az éj sötétjében vágyódva simultak!
Hajdani kikelet: zsenge, zöld
szerelmek;
összeért a lelkük – egymásba szerettek.
Gyönyörű tavasz volt és buja,
szép a nyár,
hihették, hogy a vég nem jön el soha már!
Ősz szele fújdogált irigyen,
hidegen:
két szerelmes már csak távoli
idegen!
Filo-csibi
2015-11-04
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése