Mihai Eminescu: román (1850-1889)
KINT MEGREMEG A NYÁRFA-ÁG
/Fordította: Képes Géza/
Kint megremeg a nyárfa-ág
és ablakomra koppan –
és ablakomra koppan –
Úgy érzem most: a kerten át
te jössz felém titokban.
te jössz felém titokban.
A tóba csillag fénye hull
s lent megdereng a mélyvíz –
s lent megdereng a mélyvíz –
Úgy érzem: kínom elcsitul
s már megbékélek én is.
s már megbékélek én is.
A hold szikrázik fényesen,
a felhő szerteszéled –
a felhő szerteszéled –
Úgy érzem: rád emlékezem
mindig, amíg csak élek.
mindig, amíg csak élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése