Az idő

                                                                      
                                                                   

              Az idő

Töri és morzsolja az idő vasfoga,

mi útjába kerül – nem kegyelmez soha:

kóstolja a csúnyát, harapja a szépet,
bekebelez mindent, nyeli mindenséget!

Nem nehéz a dolga a könnyű falattal,
de birkóznia kell komoly nagy halakkal;

van, ami időnként megakad a torkán,

forgatja széltében, leereszti hosszán!

Órákból a napok, hónapokból évek,

a kerek tortából hagyja csak a véget;

ó, mily becses e vég, a kinccsel vetekszik,

így érzi az ember, ha bölcse öregszik!

Utolsó szeletek talán édesebbek,

szirupos belseje, hab díszei szebbek,

aranyból a tányér, gyémántból a villa,

e gyönyörűségnek – szerelem a titka!

A Világ-teremtő, ki mindenre képes,

fékezze az időt – ezt a mindig-éhet;

tudjuk még élvezni, mit az élet adott:

szerelem varázsát – mennyei falatot!     

    Filo-csibi

2015. 11. 17.