Búbánat

Búbánat

Megint itt van és tanyát vert bennem,

Ég a szememben, zúg a fülemben.

Árnyéka, mint a viharos felhő,

Tengerárja félelmes, rettentő.

Gyűlölöm, ahogy gyűlölni lehet,

Közelségét gyötrődve viselem!

Hogyan  is szabadulhatnék  tőle?
Nevetnék?  – e gondolat rég dőre.

A kalmár érzékeny lelket keres,

A kőkeménybe kényszerrel szeret.

Kiszemelt engem, mint áldozatot,

Karmaival szívemen áthatolt.

Rágódik bennem, zsarol a kínja,

Komorhomályt homlokomra írja!

Ördögtáncot jár, ujjong, ficánkol,

Vele együtt démona is táncol.

Szörnyszülöttnek – mint a riadt madár –

Borzongok győzelmes diadalán.

Vidd el őt esti szél, vidd új tájra,

Lelkemnek nyugalom szomjúsága!

A nagy ég mutassa meg az utat,

Mely a virágos jókedvbe mutat!

Remény űzd el a csúf búbánatot!

Szél hozzál  örömdús  áradatot!

                              Filo-csibi