Kíváncsi vagyok

Kíváncsi vagyok

Kíváncsiság bizony igen nagy úr,

Kérdez ő mindent számolatlanul.

Miért így, miért úgy – érdekelné;

A magyarázatot érdemelné.

Boldogságnak nincs kijelölt útja,

Ha van, örömmel lépnék ez útra!

Addig, amíg csak távolról látom,

Nem tudom milyen, ha azon járok.

Életemben  sok hibát vétettem,

Ekkor mindig azt hittem, jót tettem.

A javítgatás csak folt hátán folt,

Tiszta lapra írtam, de hibás volt.

Élet-iskola magas tudomány,

Tantárgyaiból megbuktam csúnyán.

Más iskolákban jelesre álltam –

„Elvéreztem”  élet-iskolában.

Igaz szót mindig magamhoz mértem,

Többitől  is ugyanezt reméltem.

A lelkemet gyakorta „kitettem”,

Éles karmokkal belécsipkedtek.

Kíváncsi vagyok, mikor adom fel,

Mi kell ahhoz, hogy lelkemnek „sok” lesz;

Tomboló vihar törjön felszínre,

Lángoló tüzet okádjon mindre?

Kérdezem, de erre sincs felelet,

Csak komor felhő búja csepereg.

Kíváncsi vagyok, hogy meddig esik;

Talán, míg szemem könnyel megtelik.

                      Filo-csibi