Hollóhajam deres

Hollóhajam deres

Hetvenkét őszről szól a pergamen,

Keresztet vetett rám a pap:  Ámen!

Torkomat próbálva adtam tudtul:

Nem repesek az új világomtúl.

Sötét felhőkből hulltak mennykövek,

A csillagok behunyták szemüket,

Hold sem látott szívesen - bujdosott,

Szűrte fényét a nap - nem ragyogott.

Forrásoknak vize mind kiapadt,

Minden dalos madár néma maradt,

A rózsa csak töviseket hozott,

A tenger tajtékozva habozott.

A mindentudók ezt így mesélték,

Vakon hiszek el én minden mesét.

Másképp a sok rossz nem történt volna;

Kilencszer nyolc év regélne róla!

Az utamon örömök is értek;

Idővel sorra hamuvá égtek.

Lehet, hogy illúzió minden szép?

Legalább illúzióm lenne még!

                Filo-csibi