Hajnalfényű
Boszporusz
Büzasz, Poszeidon tengeristen fia
Várost álmodott, és azt
Bizáncnak hívta;
Konstantinápoly, majd Isztambul
lett mára,
A földi halandót lenyűgöz látványa.
Boszporusz tengerszoros derekán
csobog,
Hulláma két kontinensnek is
partot mos.
Isten teremtő kedve örömöt
látott:
Képzelt egy
ezerarcú mesevilágot.
Fekete- és a Márvány-tenger
kegyében
Két víznek kisdede ringatózik szépen.
Habja simítja Európát, Ázsiát,
Mélykék mélye, felszíne ezüstben
vibrál.
Hajnalfénye a város falán csillámlik,
Meseváros sejtelmes színben
pompázik;
Égi hold földi arany utánzatai
Csodás mecsetek csalfa
délibábjai.
A hatalmas templomok, régi szépségek
A Koránból Allahot hallgatni
készek.
Valaha Szultánt dicsérte minden
élő;
„Csillogó tekintete fényesen égő”,
Háreme és rózsái nem
hervadhattak,
Tündöklő fényességet nem
csorbíthattak.
„Ezeregyéjszaka” mesélő
félholdja
Hajnalfényű Öblöt ringatja
álomba.
Filo-csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése