Kidőlt keresztfa

Kidőlt keresztfa

Keresztút volna ez kétszeresen:
pléh Krisztusnak itt pihen keresztje,
és két út együtt keresztet képez.

Úté a név, szoboré enyészet.

Köszönést bizony már rég nem hallott,
pedig milyen szép is volt az akkor,
reggeltől napestig süvegelték,
sokszor hallgatta, hogy „dícsértessék!”.

Kidőlve elmúlt üdve őnéki,
de széltől árok partja megvédi.

Krisztus marad ő ott is mindvégig;
panasza felhangzik magas égig.

Amíg szoborként állt --  imádkoztak,
Krisztust látni most nem kívánkoznak,
szégyenkezve tőle elfordulnak,
mint beteg leprástól -- tovafutnak.

Próbája ez hamis hitűeknek;
aki előtt sokszor térdepeltek,
most ő imádkozik összetörten,
ha megszólalna, talán köszönne.

Ha drága márványba öntve állna
a nagy  Szent Péter-bazilikában,
hamis lelkűek imádkoznának,
térdre rogyva, sírva jajgatnának.

               Filo-csibi