Vadvirág

Vadvirág

Kakukkfű, pipacs és a boglárka

Illatát a réten pompázza.

Szabadon nő, hová az óhaja,

Nem vágyik dédelgető óvóra.

Szétszór magot, hajtása növekszik,

Ettől kedvét mások el nem veszik.

Isten kertje a vadvirágos rét,

Buján élnek itt a virágok még.

Lelkivilág csodás virágoskert,

Az útmentit  távolítanom kell!

Csak a nemes virág nyílhat abban,

Többinek írmagja se maradhat!

A rózsa fenséges és királyi,

A boglárka szerényen pompázik;

Kastélyba való, ami fenséges,

Mezei virág kunyhóban ékes.

Mindnek dicső természet szülője,

Létet és múlást neki köszönhet.

A különbséget az ember tette,

Mert vadnak meg nemesnek nevezte.

De káprázatos lehetne e kert,

Ha mezei virág is élne benn!

Nemes- és vadvirág nap színében,

Rózsa boglárkával negédesben.

Sokszínűség lényemet színezné,

Isten lelkemben örömét lelné.

Vágyam sasként egyszer majd elrepít,

Szép vadvirág magját lelkemre hint.                      

                          Filo-csibi