Ha én...

Ha én…

Ha én szellő volnék – arcod simogatnám,

oly kedvesen, lágyan, mint egy violaszál;

gyöngyvirág lelkedből könnyharmatot csalna,

szerelmes fuvalmam csókokkal takarna!

Ablakodra szállnék, hogyha madár volnék,

hajnal-hasadáskor szívemből dalolnék;
betölteném lelked édes-bús énekkel,
földi szerelemmel –  mennyei érzettel!

Ha felhő lehetnék – sötét sose lennék,
a Nap sugarából rőt aranyat mernék;

elkerülne téged zord vihar, mennydörgés,
tündöklő égboltról benned gyönyörködnék!

Fényes csillagként én – csakis rád ragyognák,

örömödet-búdat fülembe suttognád;

hogyha szerelmednek csillagfényét vágynád,

keresnéd szívemben – szivárványát látnád!

Filo-csibi

2015-12-14