Dante Alighieri olasz ( 1265 – 1321 )
: KIK JÁRTOK ÁMOR ÖSVÉNYÉN...
/ fordította: Baranyi Ferenc /
/ fordította: Baranyi Ferenc /
Kik jártok Ámor ösvényén haladva,
figyeljetek szavamra,
mely elbeszéli, míly nehéz a terhem,
ki nem süket a jajra és panaszra:
szánjon meg, hogyha hallja,
hogy minden kín itt vert tanyát, szívemben.
figyeljetek szavamra,
mely elbeszéli, míly nehéz a terhem,
ki nem süket a jajra és panaszra:
szánjon meg, hogyha hallja,
hogy minden kín itt vert tanyát, szívemben.
Ámor - s ez nem csöpp érdemem jutalma
-
nagylelkűen megadta
édes igézetű napokra lelnem.
Susogta városunk apraja-nagyja:
"Miért méltó ez arra,
hogy szíve íly vidám ütemre verjen?"
nagylelkűen megadta
édes igézetű napokra lelnem.
Susogta városunk apraja-nagyja:
"Miért méltó ez arra,
hogy szíve íly vidám ütemre verjen?"
Most elvesztettem minden önbizalmam,
amely szerelmem kincséből adódott,
szegényesen ha szólok:
tétovaság bujkál minden szavamban.
amely szerelmem kincséből adódott,
szegényesen ha szólok:
tétovaság bujkál minden szavamban.
Olyan vagyok, mint aki - vesztve
módot -
ínségét röstelkedve rejti bajban,
mi jókedvem alatt van:
nagy bánat az, mit eltitkolva hordok.
ínségét röstelkedve rejti bajban,
mi jókedvem alatt van:
nagy bánat az, mit eltitkolva hordok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése