William Shakespeare angol
(1564-1616): DE KOMOR TÉL VOLT
/Fordította:
Szabó Lőrinc/
De komor tél volt tőled távol élnem,
ki a futó év boldogsága vagy!
ki a futó év boldogsága vagy!
Hogy dideregtem nappal és sötétben,
a vén December tar ege alatt!
a vén December tar ege alatt!
Pedig nyár volt ez az eltelt idő;
a terhes ősz nehéz kincsgarmadát,
Május kéjét hordozta, mint a nő
özvegy méhe a holt férj magzatát:
e dús özön mégis szinte apátlan
gyümölcs és csak árvák reménye volt,
hisz minden csak veled örül a nyárban
s ahol nem vagy, ott a madár se szól;
vagy ha szól is, oly bús, hogy a haló lomb
sápad, telet sejt, és borzongva bólong.
a terhes ősz nehéz kincsgarmadát,
Május kéjét hordozta, mint a nő
özvegy méhe a holt férj magzatát:
e dús özön mégis szinte apátlan
gyümölcs és csak árvák reménye volt,
hisz minden csak veled örül a nyárban
s ahol nem vagy, ott a madár se szól;
vagy ha szól is, oly bús, hogy a haló lomb
sápad, telet sejt, és borzongva bólong.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése