Bennem élt…
Kérdeztem hegyeket,
faggattam völgyeket,
kutattam érette az élet-éveket;
figyelmet keltettem, hangzottak szép szavak,
kutattam érette az élet-éveket;
figyelmet keltettem, hangzottak szép szavak,
de fény helyett
jöttek a sötét, nagy falak!
Észrevettem itt-ott
nyíló virágokat,
láttam én tündöklést és fénytelent sokat;
mindegyre kerestem, mindegyre csak vártam:
láttam én tündöklést és fénytelent sokat;
mindegyre kerestem, mindegyre csak vártam:
„hol nincs, ott ne
keress” – bölcs választ találtam!
Bíztam – hisz bennem
élt – vágyik majd napfényre,
eljön, hogy mutassa
önmagát meg végre:
„itt vagyok, eljöttem
– engemet álmodtál,
énértem epedtél,
énhozzám vágyódtál!”
filo.csibi
2015.
december 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése