Ivan Bugyin orosz (1870-1953): RÓZSÁK
/Fordította: Lator László/
Tündöklő fellegek
lebegtek
a lángoló azúr teren.
a lángoló azúr teren.
Két rózsa a kertben
kifeslett,
két kehely, mely tűzzel tele.
két kehely, mely tűzzel tele.
A zöldben izzó,
áthevült kert
benézett az ablakon át
a ház hűs homályába, fülledt
széna ontotta jószagát.
benézett az ablakon át
a ház hűs homályába, fülledt
széna ontotta jószagát.
Olykor súlyosan
mennydörögve
megzendült, morajlott a menny,
de méhek, rovarok dönögve
jártak – fénylett a végtelen.
megzendült, morajlott a menny,
de méhek, rovarok dönögve
jártak – fénylett a végtelen.
Olykor suhogó sűrű
zápor
zúdult, égszínkék zuhatag…
zúdult, égszínkék zuhatag…
S az ingó-tükrös
ragyogásból
villogott az azúr s a nap -
s fénylett a végtelen s lekókadt
aléltan a rózsák feje,
s könnyeiken át mosolyogtak
és szemük tűzzel volt tele.
villogott az azúr s a nap -
s fénylett a végtelen s lekókadt
aléltan a rózsák feje,
s könnyeiken át mosolyogtak
és szemük tűzzel volt tele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése